2015. szeptember 1., kedd

9.fejezet

Sergio

 - Szépen leléptetek! - támadott le Iker, mikor bementem a házba.
 - Corina többször is próbált kommunikálni veletek, de ti nem hallottátok - vigyorogtam rájuk, melynek következtében Sara elvörösödött.
 - Bocsi - suttogta, majd inkább a vacsora maradékának eltüntetésével kezdett foglalatoskodni.
 - Aranyos csaj - szólalt meg egyszer csak Iker.
 - Igen - bólogattam - és gyönyörű. Nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a motoron. Nem gondoltam volna róla.
 - Még mindig akarod?
 - Most még jobban. Azt hittem, hogy majd lankad iránta az érdeklődésem, de mindig meglep valamivel, ami miatt úgy érzem, hogy azonnal meg kell kapnom.
 - Sese! - nézett rám szigorúan a barátom. - Vigyázz vele, ne akard te is összetörni. Erősnek mutatja magát, de hidd el, hogy nem az. Ez csak álca. Volt időm az utóbbi napokban kiismerni őt, Cor nem egy egyéjszakás nő.
 - Ki mondta, hogy csak egyre kéne? - mordultam fel.
 - Sergio, ezt te se gondolod komolyan - csóválta meg a fejét Iker. - Ismerlek, és tudom, hogy a hosszútávú kapcsolat és a család szó még nem szerepel a szótáradban.
 - Mi van akkor, ha most akarom beírni? - néztem rá és próbáltam meggyőzni afelől, amiben még én sem hittem. - Akarom őt és meg szeretném ismerni - bizonygattam.
 - Látod, már a sorrend is gond. Akarod és megismerni. Előbb ismerd meg, és aztán akard. Tudod, egy kapcsolat így működik - magyarázta.
 - Köszi, Papa - gúnyolódtam vele, de valahol tudtam, hogy igaza van. - Azt hiszem, én is elmegyek haza - álltam fel, majd kezet fogtam a kapussal. - Kösz a vacsit, Sara - pusziltam meg a lányt. - Isteni volt, jövök máskor is - vigyorogtam.
 - Tudod hogy szívesen látunk - nézett rám kedvesen.
 Kikísértek, majd megbeszéltük, hogy holnap ők jönnek értem, hogy tudjak inni. Sara antialkoholista, így ő lesz a sofőrünk.
 - Holnap gyertek értem - fenyegettem meg őket játékosan. - Nem szeretnék lemaradni semmiről - néztem Ikerre, aki vette a lapot és megcsóválta a fejét. Tudta, hogy hiába papolt nekem. Ha én valamit a fejembe veszek, azt nem tudják kiverni onnan sehogy. Már pedig, most azt vettem a fejembe, hogy megszerzem Corina Navast.


                                                  ~ o ~ o ~ o ~ o ~

Délutáni készülődésemet a csengő szakította félbe.
 - Jövök már! - kiabáltam ki morogva, mert valaki szinte rátapadt a nyomógombra, ami éles hangon berregett engem idegesítve.
 - Mi van már? - tártam ki az ajtót, ahol legjobb barátom vigyorgó kölyök képébe ütköztem.
 - Hola, Sese!
 - Hola, Nando! - öleltem meg férfiasan. - Már azt hittem, elfelejtettél - néztem rá szigorúan.
 - Bocsi, de a telefonom...
 - Tudom - intettem le. - Sara elmesélte, hogy mi történt, de a házamat nem lopták el - közöltem vele mérgesen. - Ha akartál volna, megtalálsz.
 - Sergio Ramos! - szólt rám ő is mérgesen. - Félévente egyszer jövök haza, és ha nem anyához vezetne az első utam, szerintem ki is nyírna.
 - Ez igaz - nevettem el magam. - Na jó, lásd kivel van dolgod, megbocsátok - mondtam kegyesen, mire hátba vágott. - Naaa! - háborogtam.
 - Nincs na. Amúgy, bejöhetek? - emelte meg a szemöldökét és nekem akkor esett le, hogy még mindig az ajtóban állunk.
 - Persze, bocsi - léptem arrébb, majd visszamentem készülődni.
 - Hova készülsz ennyire? - kérdezősködött a csatár.
 - Ikerékkel buliba. Nincs kedved jönni?
 - Ikernek csíped ki magad ennyire? - vigyorgott. - Miről maradtam le? Amúgy jövök, mert Sara volt olyan kedves, és már reggel elhívott.
 - Hogy a kérdésedre válaszoljak - gomboltam be az ingemet közben -, nem maradtál le semmiről és nem Ikernek csípem ki magam.
 - Nyugtass meg, hogy nő van a háttérben - vigyorgott pimaszul, mire nyakon vágtam.
 - Hülye! Persze, hogy nő, és nem is akármilyen - csillant fel a szemem, Corra gondolva, majd automatikusan megnyaltam a számat.
 - Hűha! - nézett rám a Kölyök. - Nagy vad lehet, ha így csillog a szemed.
 - Első osztályú - vigyorogtam rá.
 - Kíváncsi vagyok rá, ismerem? - érdeklődött.
 - Szerintem, igen - gondolkodtam el.
 - Ez kezd egyre szebb lenni, ki az?
 - Nem mondom meg, majd este megtudod - húztam az agyát. Aztán nekiálltunk elemezni a Chelsea és a Real közti különbségeket. Sokat nevettünk, hülyültünk, így hamar elment az idő. Arra eszméltünk, hogy Iker autója megáll a ház előtt és dudál. Röhögve léptünk ki a házból.
 - Látom, megint egymásra találtatok - mosolygott ránk Sara.
 - Nekünk nem nehéz - jelentettem ki, mert ez igaz is volt. Pár perc egymás társaságában és úgy érezzük, mintha nem is szakadtunk volna el egymástól.
 - Már csak Marcelo hiányzik - nyögött fel Iker egy idióta poén után.
 - Tényleg, mi van a Bongyival? - érdeklődött Nando.
 - Semmi különös. Bekerült a brazil keretbe, így egymás ellen fogunk küzdeni - húztam el a számat. Ezért nem szerettem az országok egymás elleni játékát, mert a barátaim ellen kellett focizni.
 - Megjöttünk - közölte Iker, majd kettőt dudált és kiszállt az autóból, hogy üdvözölni tudja a nőt. Mi is kikászálódtunk, mégse legyünk bunkók. Mikor kilépett az ajtón egyöntetűen kaptuk rá a tekintetünket, eszméletlenül nézett ki. Egy méregzöld denevérujjú ruha volt rajta, ami elég lenge volt, de pont ezért vonzotta a férfi szemeket. Tűzvörös haja kiengedve simult a hátára.
 - Sziasztok - köszönt mosolyogva, majd mikor Torresre nézett, elkerekedtek a szemei.
 - Nino?
 - Bebé?- ámult el a mellettem álló barátom is, majd a nőhöz lépve, magához szorította.
 Értetlenül pislogtunk rájuk.
 - Honnan ismeritek ilyen jól egymást? - kérdezte meg végül Iker.
 - Hosszú történet - néztek egymásra úgy, hogy féltékeny lettem egy perc alatt.
 - Akkor csak röviden, tömören - csattantam fel, magam sem értem miért.
 - Hát, jó - sóhajtott fel Torres. - Bebé, illetve Corina, az én első szerelmem.
 - Nekem pedig Nando az első - mosolyodott el a nő.
 - Állj! - tettem fel a kezem. - Én úgy tudtam, hogy neked Olalla az első nő az életedben.
 - A felnőttben igen. De mi még az óvódában szerettünk egymásba - vigyorodott el a Kölyök. - Aztán ez megmaradt a suliban is. Emlékszel? - nézett Corra. - Mennyit csúfoltak minket?
 - Igen és arra is, hogy pont az ő cukkolásuk miatt lettem én Bebé, míg te, Nino. Nem tudtuk őket mással idegesíteni, csak ha belementünk az idióta játékaikba, de én élveztem - csillogott a szeme Corinának.
 - Jesus nem jön? - kérdezett bele a közepébe Nando.
 - Nem - komorodott el egy pillanat alatt Cor arca. - Elváltunk - suttogta halkan.
 - Mi? Hiszen annyira szeretted - ölelte magához a csatár, mire megint furán kezdtem érezni magam. - Mégis mikor és hogy?
 - Nem akarok beleszólni, de ezt a klubban is megbeszélhetitek - mutatott az autóra Iker.
 Mind beszálltunk. Cor került középre, így minden rezdülését éreztem, mert szegény két focista közé ékelődött be. Engem nem zavart, mert a ruha nem sokat takart a combjaiból, amik minden kanyarnál puhán préselődtek hozzám. Szívem szerint végigsimítottam volna rajtuk, hogy megtudjam, van-e rajta harisnya.
 - Legelsz? - röhögött fel Nando. 
 - Mi? - eszméltem fel.
 - Azt kérdeztem, hogy legelsz? Mármint, legelteted a szemeidet? - bökött a nő lábára, aki azonnal oldalba könyökölte a pofátlan csatárt.
 - Nino, fogd be! - háborodott fel, amin én kárörvendőn vigyorogtam.
 - Igen, és közben azon gondolkodtam, hogy van-e rajtad harisnya? - néztem Cor egyre pirosabb arcára.
 - Iker! - játszott rá a nyafogásra.
 - Hm? - nézett a visszapillantóba a kapus, miközben Sara kezét szorongatta az egyik mancsával.
 - Olyan perverz barátaid vannak. Nem vezethetnék inkább én? - pislogott rá kiskutya szemekkel, de csak nevetést kapott válaszul.
 - Corina, mondanám, hogy vezess, de már meg is érkeztünk - parkolt le, egy jól kivilágított épület előtt.
 Kiszálltunk és elindultunk a bejárat felé. Sara mondott valamit a kidobóknak, akik belenéztek a papírjukba, majd bólintottak. Mielőtt beléphettünk volna, Corina visszafordult hozzám.
 - Ramos, csak hogy tud, nincs rajtam harisnya - nézett a szemembe, majd otthagyott, én pedig a meglepettségtől meg sem tudtam szólalni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése