2015. szeptember 1., kedd

1. fejezet

Corina

Ma megint ügyesek voltak a fiúk. 2-0-ra verték a Malagát. Mosolyogva léptem be az öltözőbe, ahol őrült nagy kupi fogadott. Semmi más, csak a szokásos. Gyorsan összehajtogattam a ruhákat, helyére tettem a cipőket és összeszedtem a koszos mezeket. A táskákat beraktam a szekrényekbe és persze minden polcra odatettem a meglepetéscsokikat. Még egy utolsó pillantás az öltözőre, majd én is elmentem átöltözni. Levettem a bő nadrágot és a kétszer nagyobb pólómat. Fejemről lekerült a fejkendő és így szabadon hullott a hátamra a vörös hajam. Főleg a színe miatt hordtam a kendőt. Így könnyebb volt eltakarnom a színét és elrejtenem magam mindenki elől. Gyors sminkelés és fésülködés után felvettem az overálomat, majd a csizmámat és végül fejembe húztam a bukósisakomat. Végre újra önmagam lehettem. Körülnéztem mikor kiléptem a stadion személyzeti ajtaján. Senki nem volt már a parkolóban, csak az én kicsikém árválkodott a kerékpártároló mellett. Végigsimítottam rajta, majd felszálltam rá. Beindítottam és a gyomromban éreztem a duruzsolását. Szép lassan gurultam ki a parkolóból, intettem a biztonsági őrnek, aki felemelte nekem a sorompót. Amint kiértem a főútra, odapakoltam neki és meghúzattam egy kicsit. A hangjára sokan felkapták a fejüket. Nemhiába azért egy Kawasaki zzr 1400-asnak gyönyörű hangja van. Nem sokkal később már a házam előtti járdára kanyarodtam be. Gombnyomással kinyitottam a kaput,majd begurultam rajta egészen a garázsig. Leparkoltam az autóm mellé, majd levettem a bukót. Belépve a lakásba egyből az üzenetrögzítőhöz léptem mert pirosan villogott. Két új üzenetet jelzett a készülék. Megnyomtam a lehallgatás gombot, és a barátnőm hangja törte meg a csendet.
-Hola, Cor! Este buli. Nyolcra érted megyünk, mert Lucynek szerelmi bánata van. Úgy öltözz, hogy az Unasunába megyünk. Puszi.
Mosolyogva léptem a következő üzenetre, de amikor meghallottam a hangot, lefagyott az arcomról.
-Hola, Szépségem! Rég hallottam rólad. A héten Madridban leszek, találkozhatnánk. Majd még hívlak. Csókollak és hiányzol.
Automatikusan nyomtam meg a törlés gombot. Nagyon nem örültem neki, hogy a városba jön. Annyira megkönnyebbültem, mikor megtudtam, hogy eligazolt egy angliai csapathoz. De most, hogy közeledik a konföderációs kupa, del Bosque összehívja a válogatottat, hogy tudja kire számíthat. Mivel eddig ő is a keret tagja volt, ezért ő is kapott meghívást. Remélem, hogy nem futok össze vele. Már régen elköltöztem a közös házunkból, de a telefonszámot megtartottam. Úgy látszik kár volt. Puffogva húztam le a csizmámat kibújtam az overálomból, majd elmentem zuhanyozni és hajat mosni. Amikor elkészültem megálltam a gardróbom előtt és szemezni kezdtem a ruháimmal. Unasuna kiöltözős hely, így a ruhatáram azon darabjaira koncentráltam, amik megállják a helyüket egy ilyen klubban. Végül egy fekete, csipkeruhát választottam, ami mint valami második bőr úgy tapadt a testemre. Felhúztam a vörös, combközépig érő lakk csizmámat és elégedetten forogtam a tükör előtt. Pár perc alatt füstös sminket varázsoltam az arcomra, ami kiemelte a zöld szemem és a számat vérvörös rúzzsal kentem át. Már csak néhány kiegészítőt vettem fel, mint például az óriás karika fülbevalómat, és az elmaradhatatlan ezüst kelta keresztet a nyakamba. Elégedetten néztem végig magamon. Alighogy kész lettem, már hallottam is a dudálást. Gyorsan beledobáltam a telefonom és a kulcsom a kistáskámba, majd kiléptem a házból. A lányok már nevetve vártak rám a taxiban, amit Lucy egyik unokatestvére, Alvaro vezetett.
- Hola Csajszi! - vigyorogtak rám. - Azta, nagyon dögösre vetted a figurát.
Velük vigyorogtam én is, és mielőtt beültem volna a kocsiba, megpördültem a tengelyem körül. Alvaro szeme majd kiesett, amit én nevetve konstatáltam. Kinyitottam az ajtót és beültem Dorina és Carolina mellé a hátsóülésre. Végig hülyéskedtük az utat és szinte észre sem vettük, máris a klub előtt álltunk. Elköszöntünk a sofőrünktől, aki a lelkünkre kötötte, hogy csakis őt hívjuk, ha haza akarunk menni.Megígértük neki, majd elindultunk a bejárat felé. Mivel törzsvendégeknek számítottunk, ezért hamar belül találtuk magunkat. Imádtam a nyüzsgést, a táncot. Néhány perc múlva már koktéllal a kezünkben ültünk egy asztalnál.
-Hm. Isteni ez a mojito - cuppantott Dorina.
-Itt csinálják a legjobb koktélokat - vágtam rá rögtön.
Lucy nagyon csendes volt, amit nem hagyhattunk.
- Gyere Luc! - álltam fel és húztam magammal a parkettre. - Táncoljunk! Egy pasi se ér annyit, hogy búslakodj miatta. Hidd el, tapasztalatból mondom - kacsintottam rá, mire végre felnevetett.
- Olyan lökött vagy - mondta. - Nem is olyan régen még téged kellett ide felvonszolni, hogy észhez térj - emlékezett vissza, mire nekem is eszembe jutottak az akkor történtek.
- Na ja! De ha nekem sikerült összekaparnom magam a válás után, akkor neked is menni fog - veregettem vállon, majd behúztam középre, és megkezdődött számomra az éjszaka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése