3.fejezet

Corina

Vége az edzésnek. Ahogy láttam, már mindenki hazament, így nyugodtan léptem be az öltözőbe. Ma nincs is olyan nagy kupi - állapítom meg somolyogva. Aztán megakad a szemem az öltözőpadra letett virágcsokron. Valamelyik fiú biztosan itt hagyta. Kézbeveszem, hogy vízbe tegyem, amikor egy levél esik ki belőle. Elkerekedett szemekkel olvasom el a címzést.

   A Tündérnek, aki mindig meglep minket.

Kíváncsiságom egyre nő, így kibontom a nekem címzett borítékot, és olvasni kezdem a benne rejlő levelet.

  Kedves ismeretlen Tündér! - Elmosolyodtam a megszólításon.

Nagyon szépen köszönjük az ajándékaidat, és a fáradtságos munkádat, amivel szebbé és jobbá teszed nekünk a napot. Úgy gondoltuk, hogy mi is szeretnénk meglepni, így fogadd el ezt a kis figyelmességet tőlünk. Reméljük, továbbra is velünk maradsz. Még egyszer köszönünk mindent

                A Csapat.

Szemeim könnybe lábadnak. Jól esik a figyelmességük, bár én szívesen teszem azt, amit most megköszönnek. Tudom, mi kell egy focistának, hogy jól teljesítsen. Nagyon is jól, mivel öt évig voltam focistafeleség. Lehunyom a szemem, próbálom elkergetni a borús gondolatokat a fejemből. Közben nagyot szippantok a fréziából álló csokromból. Ráéreztek hogy ez a kedvenc virágom. Gyorsan összepakoltam a dolgaikat, majd újra kitettem a csokikat. Már előre mosolyogtam Marcelo arcán, mikor megtalálja. Egyszer pont láttam, amikor felfedezte és gyerekes lelkesedéssel vetette rá magát. Mosolyogva húzom be magam mögött a tisztává varázsolt öltöző ajtaját. Kis kocsimat magam előtt tolva igyekszem tovább folytatni a munkám, miközben fejben összeállítom a listát, hogy melyik fiúnak fogytak ki a készletei, tusfürdő és sampon terén. Ahogy láttam, Cristiano zseléje is a végét járja, így azt is hozzáírom a gondolatbeli listámhoz. Munkám végeztével újra nővé változtatom magam. Belebújok a motoroscuccomba, csokromat a hátizsákomba téve, bukóval a fejemen indulok a motoromhoz. Nem lenne szükséges dolgoznom, mert a válás után sok minden az enyém maradt, és már előtte sem voltam szegény a családi hátterem miatt. Soha nem akartam kitartott lenni, így amit a bíróság nekem ítélt, azt külön számlán tartottam és a kamatait minden hónapban átutaltam egy árvaháznak. Azért a pénzért nem én dolgoztam meg, ezért nem is akartam hozzányúlni. Viszont szerettem ezt a munkát. A foci közelében lenni. A férjemmel is így ismerkedtem meg, csak akkor még nagyra törő álmaim voltak. Sportorvos akartam lenni, de aztán közbeszólt a szerelem, és végül csak a sportmasszőri tanfolyamot végeztem el. De most inkább bujkálok takarítónőként a Real Madridnál, mert erre van szükségem. Túl sokat szerepeltem már az újságok címlapján. Nyugodt életet szeretnék.

Lassan gurultam hazafelé a motorommal, hiszen nem kell sietnem, otthon senki nem vár.

Már a vacsorámat melegítettem, mikor eszembe jutott a tegnap éjszaka. Benzema, Ronaldo és Ramos próbálkozásai. Mosolyognom kellett rajtuk. Kisfiúk még hozzám. Többet soha nem kezdek fiatalabbal, nem mintha én a harminc évemmel olyan öreg lennék, de azért náluk idősebb vagyok. Benzema nem kertelt, egyből a lényegre tért és meghívott, hogy töltsek vele egy éjszakát a házában. Nagyon csalódott volt, mikor nemet mondtam. Aztán jött Ronaldo. Nem mondom, hogy nem néz ki jól a portugál, de nekem túl fiatal. Ramos, na igen ő teljesen más tészta. Mindig is az olyan pasik jöttek be, akikről lerítt a férfiasság. Ő pont ilyen. Tipikus spanyol macsó. A szakállával, a barna szemeivel és ne hagyjuk ki a teletetovált, kidolgozott testét. Lehetne pár évvel idősebb - sóhajtok fel. Jól éreztem magam tegnap a karjai közt, miközben táncoltunk. Furcsán bizsergett a bőröm az érintésétől.

Na jó, Cor! Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből - morogtam magamban. - Egyszer már ráfáztál, nem hiányzik megint. Utolsó pillantást vetettem a konyhaasztal közepén álló virágcsokorra. A szám mosolyra húzódott, és ezzel a mosollyal az arcomon nyomott el az álom.